Az örmény liofilizáló berendezések bevezetése új életet adott a Churchkhelának. Az ősi örmény egyházi szertartáson a szőlőlébe tekert dióból készült Churchkhela egykor szent étel volt, az élet édességét szimbolizálta, de nehéz volt exportálni olyan problémák miatt, mint a cukor kristályosodása és a penészedés. Az örmény liofilizáló berendezések gradiens analitikus szárítási folyamata során a szirupot először gyorsan üveges állapotba mélyhűtik, majd lassan szublimálják a kritikus hőmérsékleten, sikeresen elkerülve a cukortestek homokba való visszatérését; a végtermék nedvességtartalmát 3% alatt tartják, a nitrogénnel töltött csomagolás eltarthatósága pedig akár két év is lehet, ami teljesen megoldja a tárolási és szállítási problémákat. Az örmény liofilizáló berendezések gyártója a kulturális szimbólumok újraalkotásával is növelte a hozzáadott értéket, a liofilizált desszertet egy ortodox kereszt alakú akrildobozba ágyazzák, amelyet hagyományos hímzett selyemkendővel bélelnek, így a termék nemzeti ajándéktárgy. A Nemzetvédelmi Minisztérium felvette az egyes katonák terepi fejadagjába, a liofilizált Churchkhela és a levegőn szárított marhahús kombinációját pedig, amely három perc alatt rehidratálható, és magas kalóriatartalmú étellé alakítható, a katonák „csatatéri kedvencnek” nevezik. Ez a kulturális génekkel burkolt „liofilizált golyó” a templom oltáráról a világba repül: a berlini bioélelmiszer-kiállításon az európai vásárlók ámultak az „ősi receptek és az űrben használt élelmiszer-technológia ütközésén”; a tokiói kisboltokban a mini liofilizált változat frissítő nassolnivalóvá vált az irodai dolgozók számára. Örményország liofilizáló berendezéseket használ közegként a nemzeti kulturális szimbólumok modern fordításának befejezéséhez.